Melitta kórházban van! Rossz volt nélküle az éjszaka. Folyton kerestem a kiságyban. Mint kiderült, túl hamar engedtek haza a kórházból, emelkedő sárgulási értékekkel. Sajnos, ez az érték tovább emelkedett, így tegnap bent fogták a Perinatális Intenzív Centrumban. Naponta háromszor mehetek be hozzá etetni. Tegnap az ötórás etetésnél már nagyon várt, nagyon sírdogált a nővérkéknek. De aranyosak voltak, és sokat babusgatták. Annak ellenére, hogy le volt ragasztva a szeme a kékfény miatt, egyből megismert. A hangomra egyből megnyugodott. Ma is megyek be hozzá. Nagyon hiányzik. Zűrösen indul a kicsi élete. Remélem, majd minden rendeződik és élhetünk boldogan.
Egyébként külön köszönet a szülész orvosomnak, mert nagyon szépen vezette le a szülést, és igen csekély kárt tett bennem, így hamar fel fogok épülni. És tegnap már a buszozás is könnyen ment. A mozgás nagyon jól megy. Most nagy bajban lennék, ha komolyabb sebeim és fájdalmaim lennének. Nem tudom, hogyan járnék akkor most be a picihez.

Az első közös kép apával. Apuka egyébként a szülőszobán is végig bent volt, és nagyon jól viselte. Csak néha veszekedett a dokival, de azért helyt állt. Még emléklapot is kapott a szülésről.

Na jó, kicsit régen jelentkeztem, bocsi! A kórházi tartózkodás elhúzódott. Kilenc hetet voltan bent. De erről az időszakról nemigen szeretnék már mesélni. Október 24-én megváltozott az életem, és a családomé is. 11 óra 25 perckor Melitta megérkezett. Nem mondanám, hogy óriás méretekkel, de szerencsére egészségesen. 2650 grammjával, és 46 centijével ő a legszebb az életünkben. Bocs, Vivike, a legszebb te vagy, Melitta a második legszebb! Egyébként tiszta nővére. Pontosan úgy néz ki, mindene hasonlít. (A féltékenység is beköltözött hozzánk egy kicsit, de majd kezeljük.) Tegnapelőtt hazaérkeztünk. Túl vagyunk a második itthon töltött éjszakán. Leszámítva, hogy minden új, nagyon élvezzük.
Ezek az első képek Melittáról. Még a kórházban készültek.