Újra virágzik!

Még dolgoztam, amikor ezt a fuksziát vettem, közösen a kolléganőimmel. Hetekig nem virágzott, azt most pár napja újra. Igaz, teljesen más színben, mint eredetileg. Kicsit mintha fakó lenne. Vagy létezik rózsaszín fukszia? Mindenesetre szép! Szerintem!

Szerintem ... rózsaszín!

Esküvőben jártunk. Vittünk magunkkal csinibb ruhákat is, de azok nem voltak kislányom számára megfelelő színűek. Hej, azok a szép idők, amikor még nem válogatott!

Tegnap megkezdődött kicsi lányomnak is a meló! Oviba kellett mennie. Nagyon sajnáltam. HIányzik is rendesen. Tegnap nagyon rossz volt, mert sokat voltunk mostanában együtt, és nehéz volt megtalálnom a helyem nélküle. Ő persze, jól érezte magát, és tele élménnyel jött haza. Ma is vidáman ment reggel az apukájával. Kiváncsi vagyok, meddig lesz ez a hú de nagy kedv az ovihoz!

Kicsi családom nyaral! Tegnap reggel mentek el apóshoz Murakeresztúrra, meg dédihez Bajcsára. Már nagyon hiányoznak. Az első éjszaka nagyon rossz volt nélkülük. Alig tudtam elaludni. Kedden jönnek csak haza. Nem tudom, hoyg bírom ki addig.

Sok újdonság nincs. Talán annyi, hogy a tegnapi cukorterheléses vizsgálatom kudarcba fulladt.
Megérkeztek viszont unokahúgaim, Katalin és Fanni. Tök jó őket újra látni. Sajnos már csak pár napot lesznek Magyarországon, azt mennek vissza Hollandiába. Ki tudja, mikor látom őket újra. Vivike is nagyon örül nekik. Szereti őket. Most el is ment velük kicsit kirándulni a dédimamához, Lippóra. Én addig takarítgatok, limonádét csinálgatok, mosok....

Ma korán volt kelés. Orvoshoz mentem. Orvossal ugyan nem találkoztam, még időpontot sem sikerült szereznem. Na mindegy. A bankban is voltam, de arról inkább nem írnék, mert felhúzom magam. Holnap végre megyek a cukorterhelésre. Pnt ma hozott apu valahonnan egy csomó szőlőt. Tök jó lett volna bekajálni belőle, de cukorvizsgálat előtt nem jó ötlet. Majd holnap bepótolom.

Hétfő reggel

Vivike ma ezzel a frizurával ébredt. Designos! Csak nincs az a fésű, ami ezt a hajat rendbe tenné.

Megint itt vagyok. Alakultak dolgaink. Vivikével pénteken voltam utoljára a fülészeten. Kaptunk egy kis fülcseppet. Szerencsére engedi is becsepegtetni, pedig kicsit féltem, hogy harcolni kell majd. Hiába, kezd egyre nagyobb és okosabb lenni. A fülészet miatt viszont elmaradt a fogászatom, és a cukorterhelésem. A héten próbálok mindent pótolni. Kicsit pánikoltam is, mert úgy éreztem, a pocaklakóm két napig nem mozgott. De valószínű csak lustított egyet, mert azóta igen intenzíven ütöget. Chipset akartam enni, nem engedte. Amint egyet lenyeltem, dörömbölt. A zacskó negyedét sem tudtam elfogyazstani. Ezért még számolok vele, ha megszületik. Apja persze örült a maradéknak. Azt hiszem, igen nagy barátok lesznek ők így ketetn. Na, meg persze Vivike is szövetkezik majd velük. Asszem nekem annyi!
Ma főztem húslevest. Nagyon finom lett. Este pedig rántott husi volt. Sajnos csak volt. Pedig az volt a terv, hogy holnap Barni (az uram) csomagol magának munkába. Hát nem fog!

Hát, nincsenek jó napjaink. Vivikének napok óta fáj a füle. Tegnap elvittem a fülészetre, ahol mondták, hogy hallójárat-gyulladása van. Tettek neki bele valami kenőcsöt. Ma újra vissza kellett menni. És még nincs vége. Holnap is megyünk. Végülis, hősiesen bírja. De ahogy szorítom a fülészeti rendelőben az ölemben, és közben vizsgálják, folyton az jár a fejemben, hogy anyunak ugyanezt kellett velem vagy 150szer végigcsinálnia. Szegény!
Közben persze le kellett mondanom a terheléses cukorvizsgálatot magamnak. De nem baj, majd jövő héten azt is megejtjük.

Boci, boci, tarka ...

Ma szombat van. Történt velem ma valami, amit nagy sikernek könyveltem el. Hetek óta járja az utcát egy környékbeli faluból egy tejes autó. Házi tejet kínál, nagyon jó árban. Ahogy megy, a Boci-boci-tarka szól a hangszóróin. Na, vagy hatszor már próbáltam utolérni. Nem sikerült. Olyan gyorsan elhúzott folyton az utcán, hogy lehetetlen volt tejet venni tőle. Ma viszont hajnal óta füleltem az ablaknál, és amint hallottam, kirohantam. Végre! Végre sikerült megállítanom. Tejhez jutottam. A tejcsi nagyon finom, és teljesen friss. Legközelebb is fogok venni. Na persze, ez függ a gyorsaságomtól is.
Vivike ma kicsit nyűgös, de nem csoda ilyen hőségben. Most a szobáját takarítja, de valami oknál fogva egyre nagyobb a káosz ott. Pedig már ezerszer mondtam neki, hogy a takarításhoz nem kell a szekrényekből is mindent elővenni. Egyéni technikája van a rendrakásra is, mint minden másra.
Begyúrtam egy adag tésztát pogácsának. Nem tudom, hova tettem az eszem, amikor ezt kitaláltam. Eleve van vagy 35 fok, most meg még a sütőt is be kell kapcsoljam. Nem vagyok normális! Na mindegy most már.
Hamarosan újra megy a kiscsaj oviba. Jövő héten kezdhetem elővenni az ovis cuccokat, meg megnézni az őszi ruhatárát, hogy hiányzik-e valami belőle, amit pótolni kellene. Nagy meló lesz, az biztos. Ráadásul a jövő hétre több programom is van. Randi a fogorvossal, a háziorvossal. Ja, és cukorterhelés, meg ultrahang is lesz. Jövő héten leszek 24. hetes terhes. Na, megyek befűtök. Vár a pogitészta!